Copyright © 2013 by "Your Name"  ·  All Rights reserved  ·  E-Mail: yourname@domain.com
Designed by GOEMO.de
Új esély a gyógyulásra!
Copyright by Halihóóó Kft.   ­­­©    Minden jog fenntartva
Loyolai Szent Ignác
  Inigo Lopez de Loyola

         1491 - 1556


A Loyola nemesi család Baszkföldön élt. Nem ismeretes, hogy Szent Ignác pontosan melyik napon  látta meg a napvilágot. A 12 testvér közül ő volt a legfiatalabb.
Egy spanyol nagyúr apródja, később mint fiatal tiszt, dicső katonai pályafutásról álmodozott, örömet lelt a fegyverforgatásban, bátor volt a játékban és a hadakozásban.
Katonatisztként - a spanyol király szolgálatában Pamplona ostrománál a várost támadó franciák ágyúja eltalálta mindkét lábát.
Az egyik térde szétroncsolódott, rosszul forrt össze. Ezt újból eltörték, később egy csontdudort lefűrészeltek, nyújtották a lábát, rengeteget szenvedett.  Mégis, az egyik lába, hiába tettek meg az orvosok mindent, rövidebb maradt a másiknál.
A kezelések során hónapokig ágyban feküdt, szívesen olvasott volna ezalatt lovagregényeket,  de  csak négykötetes  Jézus életrajz és egy kötet „Szentek Életrajzai” voltak kéznél. Először kedvetlenül lapozgatta a könyveket, de aztán egyre jobban elámult s végül egészen e művek  hatása alá került. Egy teljesen ismeretlen, új világ tárult elé.
A sebesülés bár véget vetett a becsvágyó nemesember katonai pályafutásának, de  belátta, hogy  az Égi úr szolgálatában állni sokkal többet jelent mint egy földi úr lovagjaként szolgálni.
Ezt  követően 11 hónapot töltött elvonulva Manréza városa határában egy barlangban. Elmélyülten imádkozott és itt írta meg híres könyvét a „Lelkigyakorlatok”-at.
Az első hitélmények után azonban még hosszú volt az út, amíg Ignác világosan felismerte, „mit kér tőle az Isten”
A Szentföldre ment el Rómán és Velencén át koldusként. Majd több mint tíz évet szentelt a tanulásnak, Barcelonában, Salamancában és Párizsban.
Közben azonban az embereknek is nagy figyelmet szentelt: egyenként adta nekik a lelki gyakorlatokat és ezzel segítette őket életük megváltoztatásában.
Ez a világi apostolkodás, személyes lelki gondozás  kezdetben az egyházi tekintéllyel való összeütközéshez vezetett, ami azonban nem ingatta meg Ignácot abban a meggyőződésében, hogy helyes úton jár.  Az egyházi tekintéllyel szemben Ignác nem tanúsított felforgató magatartást, de megalkuvó sem volt soha.
Párizsban sikerült neki egy közösséget összekovácsolnia első társaiból, akik között volt  Fracois Xavier - Későbbi Xavéri Szent Ferenc is.
1534. augusztus 15-én közös fogadalommal pecsételték meg szövetségüket.
1537 június 24-én  Ignácot és társait pappá szentelték. A nép őt társaival zarándok papoknak vagy reform papoknak nevezte.
Első szentmiséjét Ignác Betlehemben szerette volna bemutatni.
A törökökkel küszöbön álló háború miatt ide nem tudott eljutni. Egy látomás azt sugallta neki, hogy nem Jeruzsálem a cél, hanem Róma. Rómába érve társaival együtt felajánlotta szolgálatát III. Pál pápának és az első szentmiséjét is itt mutatta be. A Santa Maria Maggiore bazilikában.
Közösségüket szerzetesrenddé alakitották át, Jézus Társasága (jezsuiták)  lett a rend neve.  1540-ben III. Pál pápa jóváhagyta az új rend alapitását.
A rendtagok száma meglepő mértékben kezdett növekedni. A Jézus Társasága rend csakhamar elterjedt egész Európában és a jezsuiták Indiában és a Távol - Keleten is elkezdték az első missziós munkát és nagy sikerrel jártak Latin-Amerikában is.
Rómában létrejöttek az első jezsuita kollégiumok. Ezek a reformációt követő katolikus megújulás központjai lettek. A protestáns hitújítókhoz hasonlóan a jezsuiták is az egyház megújulásáért szálltak síkra, de anélkül, hogy elszakadtak volna a római pápától.
Ignác a munkáról így irt: „Harminc esztendő alatt akár esett, akár fújt, semmi sem tartott vissza attól, hogy az Isten szolgálatára tervbe vett munkát órára pontosan el ne kezdjem”
1556. július 31-én halt meg, a római Il Gesu templomban temették el.
Ekkor a Jézus Társaságnak már kb. ezer tagja volt.
Ignácot 1622-ben avatták szentté, ünnepét - halálának napját - a következő évben felvették a  római naptárba.
Jelenleg a jezsuita rend a katolikus egyház legnagyobb lélekszámú szerzetesrendje.
Világszerte mintegy húszezer jezsuita él, összesen 126 országban.
Elsősorban lelkigyakorlatokkal, neveléssel és oktatással, valamint szociális illetve egyéb, kifejezetten lelkipásztori munkákkal foglalkoznak.
Joao de Deus

Gyógyítás
Szent Ignác ház
Csoportos utazás
Gyakori kérdések
Magunkról
Utasaink írták
Hírlevél
Új esély a gyógyulásra!
Joao de Deus

A névadó
Olvasnivalók
Főoldal
Vendégkönyv
Szent Ignác ház
Szent Ignác életének tanulsága

Az ember, aki makacsul ragaszkodik saját elképzeléséhez, képes mindenre, csakhogy célját elérhesse. Amikor aztán bekövetkezik egy nem várt kedvezőtlen fordulat, keserűen kapálózik s úgy érzi, mindennek vége szakadt, értelmetlenné vált egész további élete.

Így volt ezzel Ignác is, hisz képes volt rosszul összeforrt lábát többször is eltöretni, mert tudta jól, hogy sántán már nem lehet katonatiszt. Végül majdnem az életével fizetett. A hosszú lábadozás alatt megértette a balesettel nem a vég köszöntött be életébe, hanem a kezdet. Valóban az emberi nyomorúságból, betegségből, csalódottságból, keserű vívódásból született meg a Szent.

Hányszor gondoljuk mi is úgy, amikor nem sikerül életünk „ nagy álma” , „lehetősége” hogy nincs tovább, itt a vég. S lám csak, ahol véget ér minden emberi elképzelés, ott kezdődik az isteni. Ezért nagyon gyakran amit  „Isten csapásának” tekintünk, nem más, mint új, Krisztusibb életünk kezdete. Életünk „mélypontjait” ajánljuk fel Istennek, hogy Szent Ignáchoz hasonlóan mi is benne leljünk rá sorsunk igazi értelmére.
Joao
Fotóalbum